Nagyon nehéz meccs várt szombaton este hat órától kézilabdázóinkra, akik ezúttal a Tatabánya vendégeként léptek pályára. A házigazdák jó formában, a negyedik helyről várták a bronzérmes elleni rangadót, amelyen a mieinktől Kemény József, valamint Zubai Gábor sem állt Imre Vilmos vezetőedző rendelkezésére.

Még viszonylag szoros

Ahogy várható volt, nagy lendülettel kezdte a találkozót a győzelemben bízó hazai együttes, mely kemény védekezésével, s támadójátékával alaposan meglepte a mieinket. A hazaiaknál Szente kapus parádézott, s bár Miklerre sem lehetett panasz, az első öt perc után kettő, míg a 10. minutumhoz érve már három fával állt jobban a felállt fal ellen, s lerohanásból is többször eredményes Tatabánya (6-3). A mieink próbálkoztak becsülettel, de támadásaikba többször is hiba csúszott, így hiába sikerült több hazai próbálkozást is hárítani, a félidő utolsó tíz percéhez érve még mindig háromgólnyi különbség volt a két együttes között.
Sajnos a játékrész hajrája sem úgy alakult, ahogyan azt a mieink elképzelték, mert egy újabb rohammal már öt fával meglógott a hazai csapat, s ekkor úgy tűnt, hogy már az első etapban nagy bajba kerülhet együttesünk (15-10). Szerencsére az utolsó percekre egy kicsit összekapta magát Imre Vilmos gárdája, mely a véghajrát két góllal megnyerve zárkózott fel újból három egységnyire, így a második felvonásra még megmaradt az esély az esetleges fordításra (17-14).

Szétesés, kiütés

Főleg úgy, hogy a második felvonást jól, két gyors góllal kezdte együttesünk, s így egy perc alatt minimálisra csökkentette hátrányát (17-16). Ám a jó folytatás elmaradt - sőt, a következő tíz percben végleg eldőlt a találkozó; a mieink ugyanis képtelenek voltak bevenni a remeklő Szente kapuját, míg a hazaiak sorozatban hat gólt lőttek, így amikor Imre Vilmos vezetőedző a 40. percben időt kért, már csak a csodában bízhattak tanítványai (23-16). Hiába azonban a rövid pauza, nem tudott már visszakapaszkodni a mérkőzésbe a Dunaferr: együttesünk gyenge játéka mellett a szlovák játékvezetők ítéleteivel sem lehetett elégedett, s a félidő derekához érve már csak a tatabányai siker mértéke lehetett kérdéses (28-18).
Sajnos a mérkőzés utolsó percei sem alakultak jól az ekkor már egyre inkább széteső piros-fehérek számára, mert a hazaiak felszabadultan, ötletesen játszva szerezték újabb és újabb találataikat. A mieink továbbra is csak szenvedtek, végül a Tatabánya 34-21 arányú győzelmet aratott.
A csapatnak ráadásul nem marad túl sok ideje a sebek nyalogatására, fel kell állniuk a sorozatban elszenvedett három bajnoki vereség után – hiszen szerdán már egy újabb nehéz erőpróba vár Nagy Kornélékra, ezúttal a Ferencváros otthonában.

Sz. T.