Nehéz mérkőzés várt ma este kézilabdázóinkra, akik az edzőváltáson átesett, de több rutinos, jó játékossal felálló Balatonfüred gárdáját fogadták hat órától a Dunaújvárosi Sportcsarnokban.

Még akadozó játék

Bár a győzelemben bízott, egyáltalán nem kezdte jól a meccset együttesünk, mely ziccereket, hétméterest hibázott, s mivel az első hét percben képtelen volt bevenni Szathmári kapuját, egyáltalán nem volt meglepő, hogy 0-3-as állásnál időt kellett kérnie Imre Vilmos vezetőedzőnek. A rövid pauza után kezdett el felpörögni együttesünk, mely Széles két, valamint Németh egy találatával felzárkózott egy gólra, igaz egyenlítenie ekkor még nem sikerült, mert a vendégek halogató, időhúzó jellegű játékára, illetve Szöllősi és Bakos átlövéseire nem volt ellenszere a mieinknek, így a fürediek a félidő derekáig tartani tudták egy-kétgólos vezetésüket (6-8).
A folytatásban úgy tűnt, hogy végre igazán játékba lendül csapatunk, mely két perc alatt egalizálni tudott, ám elég volt pár újabb támadásban elkövetett hiba, s a vendégek ismét megléptek két fával (9-11). Imre Vilmos ekkor kapust cserélt, méghozzá jó érzékkel, mert Benmiloud és Nagy Kornél góljai mellett Vitáris védései is kellettek ahhoz, hogy újra egalizáljon csapatunk, majd a 23. percben, a mérkőzésen először végre a vezetést is sikerült átvennie csapatunknak (12-11). A félidőből hátralévő idő is hatalmas küzdelmet hozott, de hiába kerültünk emberelőnybe, s léptünk meg két góllal a játékrész vége előtt, a vendégek Pásztor két találatával az utolsó pillanatban ikszre hozták az állást, így a második félidő is hatalmas izgalmakat ígért (15-15).

Erővel is bírták

Bár a második etapot ezúttal a mieink kezdték góllal, nem sokáig örülhettek vezetésüknek, mert Szöllősi újabb két találatával hamar fordítani tudtak a fürediek, ráadásul Németh Gábor bokasérülést szenvedett, így jobbátlövőnk hamar kivált a játékból (16-17). Ez egy kicsit meg is zavarta csapatunkat, s amíg nem sikerült rendeznie sorait Imre Vilmos tanítványainak, addig a remekül játszó Bakos vezérletével tartotta minimális előnyét a vendégcsapat, így szűk húsz perccel a meccs vége előtt még mindit a Sótonyi-gárda állt közelebb a győzelemhez (19-20). A kemény, rengeteg kiállítással tarkított csatában a vendégek ekkor elveszítették védekezésük egyik alapemberét, a harmadik büntetését összeszedő Kis Ákost, s ez, valamint a mieink feljavuló védekezése az ezt követő tíz percben eldöntötte a mérkőzést.
Ehhez persze kellettek a kapuba visszaálló Mikler bravúrjai, illetve Takács Bence lendületes, bátor játéka is, hiszen a fiatal irányító egymás után három hetest és kiállításokat harcolt ki, melyekkel végre élni tudott csapatunk, s büntetőket kíméletlenül értékesítő Nagy Kornél góljaival elhúztunk négy találattal (27-23). Azonnal időt is kért Sótonyi László, de a mieink innentől kezdve már nem engedték ki kezükből az irányítást, s bár a félidő utolsó harmadában már csak öt gólt láthattak a mérkőzésre kilátogató szurkolók, a hajrában már semmi sem veszélyeztette a mieink 30-25-ös sikerét.

Sz. T.