A bajnokság után ezúttal a Magyar Kupa nyolcaddöntőjében várt feladat kézilabdázóinkra, akik délután öttől a közelmúltban egyszer már legyőzött Csurgó gárdáját fogadták a sportcsarnokban.

Vezetés, de szenvedés

Bár a mérkőzésnek a mieink voltak az esélyesei, figyelmeztető volt, hogy a két gárda októberi bajnokiját csak két góllal nyerte Imre Vilmos együttese, vagyis ma is egy izgalmasnak ígérkező találkozó várt a szurkolókra. Melyet a vendégek kezdtek jobban, hiszen első két támadásukból azonnal gólt szereztek, míg az első hazai találatra négy percet kellett várni. Igaz, ezt rögtön követte újabb kettő, ám erre ismét két dugóval válaszoltak Buday Ferenc tanítványai, így a 9. percben Imre Vilmos már kénytelen volt időt kérni (3-4).
A rövid pauza alatt sokkal nagyobb koncentrációra kérte játékosait a piros-fehérek mestere, ám hiába küzdöttek sokkal nagyobb elánnal a mieink a folytatásban, elég sok hiba csúszott a játékukba, így csak egy góllal tudtak "meglépni" ellenfelüktől, ám ezt rendre kiegyenlítették a vendégek sőt, a 18. minutumban már újra náluk volt az előny (8-9). Szerencsére nem sokáig, mert miután a négy-négy találatnál járó Nagy és Németh mellett Miss, Hajdu és Bali is bekapcsolódott a gólgyártásba, újból sikerült magunkhoz ragadni a kezdeményezést, s bár több hazai hetes, valamint tiszta ziccer is kimaradt, a félidő végét jelző dudaszónál 16-14-es hazai vezetést mutatott az eredményjelző.
A lefújás pillanatában aztán jöhetett az előre meghirdetett plüssdobálás, s bár nem voltak túl sokan a találkozón – szűk félháznyi szurkoló gondolta úgy, hogy megtekinti a mérkőzést -, azért négy nagy zsáknyi plüssjátékot sikerült összeszednie a Dunaferr utánpótlás-játékosainak a pályáról, ezzel, valamint a ruhagyűjtő akcióval is segítve a Családok Átmeneti Otthonának rászoruló lakóit.

Szenvedés és kiesés

Bár úgy tűnt, hogy a vendégek kezdik jobban a második félidőt is, Dömös korai találatára Nagy Kornél és Miss Zoltán válaszolt, ráadásul Mikler is fogott pár fontos labdát, s ekkor úgy tűnt, hogy nem törik meg a mieink első félidő végén tapasztalt lendülete (18-15). Nagyot tévedtünk, mert a folytatásra sajnos támadásban, valamint védekezésben is teljesen szétesett a piros-fehérek játéka, s ezt az egyre bátrabban, s eredményesebben játszó vendégek sorozatban lőtt négy találattal büntették (18-19). Sajnos a továbbiakban sem sikerült úrrá lenni a kapkodáson, s hiába kért időt háromgólos hátrányban Imre Vilmos (19-22), az elsietett támadások, rossz lövések mellett a védekezést sem tudták megoldani a Dunaferr játékosai, így a félidő derekán már öt, összességében hat találat volt a vendégek előnye, hiszen a mieinknek mindenképpen nyerni kellett volna a továbbjutásért (21-26).
Küzdött, hajtott a csapat, de kísérletei csak nagyon ritkán végződtek újabb találatokkal, míg a vendégek halogató, taktikus játékkal őrizték előnyüket, így bő hat perccel a meccs vége előtt már eldőlni látszott a továbbjutás sorsa. Egy csurgói kiállítást követően azonban megnyitotta védekezését a hazai csapat, mellyel nem csak labdákat, hanem a gyors befejezéseknek köszönhetően egymás után négy gólt is sikerült szereznie, így három és fél perccel a találkozó vége előtt újból felcsillant a remény arra, hogy megfordítsuk az eredményt (28-29). Ekkor azonban Kemény Józsit négyperces kiállítással sújtották a meccs játékvezetői, s emberelőnyével élni is tudott a vendégcsapat, mely második félidei pontosabb játékának köszönhetően végül 29-31 arányú győzelmet aratott, s ezzel biztosította helyét a Magyar Kupa legjobb nyolc csapata között.

Sz. T.