| 2009. december 11. | |
| Rengeteg tapasztalattal gazdagodtak a közelmúltban játékosaink, akik újonnan megválasztott elnökük, Csapó Tamás invitálásának eleget téve ismerkedhettek meg az ISD Dunaferr Zrt. működésével. | |
|
![]() Kétarcúság Azt talán mondani sem kell, hogy az ISD Dunaferr Zrt. óriási szerepet játszott a múltban együttesünk életében, s bár a cég jelenleg nem támogatja a csapatot, a gárda vezetése mégis úgy gondolta, hogy nagyon hasznos tapasztalatokkal gazdagodhatnak együttesünk tagjai a gyárlátogatás ideje alatt. Mint azt Sári Árpád, szakosztályunk ügyvezető igazgatója elárulta, a látogatás célja éppen ezért az volt, hogy játékosaink ismerjék meg a vasműn belüli állapotokat, láthassák azt, hogy milyen körülmények között, milyen munkát végeznek az ott dolgozók. Ahogy várható is volt, a csapat tagjai rengeteg élménnyel gazdagodtak, melyekből igyekeztünk csokorba gyűjteni párat. Együttesünk csapatkapitánya, Rosta Miklós elsősorban a gyár méreteit, illetve annak technológiai kétarcúságát emelte ki, s azt, hogy végre a város egy új részét is felfedezhették. - Mióta Dunaújvárosban vagyok, most először jártam bent a vasműben, s bár kicsit furcsa, hogy pont most, amikor a cég kivonult a versenysport támogatásából, mégis nagyon érdekes volt látogatás. Eddig a város két harmadát ismertem, most sikerült meglátogatni a "harmadik harmadot" is, s ez nem túlzás, hiszen tényleg egy városnyi területű gyárról beszélünk. Nagyon érdekes volt a látogatás, hiszen ízelítőt kaptunk abból, hogy kik és hogyan dolgoztak értünk az elmúlt időszakban, ráadásul kellő szakmai felvilágosítást is kaptunk, bár nyilvánvaló, hogy ebből most még nem mernék vizsgát tenni. Nagyon megfogott az, hogy milyen hatalmas méretekkel találkozhattunk, emberi ésszel szinte felfoghatatlan, hogy mennyi időbe és munkába tellett, mire sikerült megépíteni ezeket a gigantikus csarnokokat, ezt a tényleg egész városnyi gyárat. Ugyanakkor az is szembetűnő volt, hogy nagyon sok helyen nem változott semmi, vagyis továbbra is úgy dolgoznak, ahogyan a gyár építésekor, s ez akkor igazán feltűnő, amikor az ötvenes évek eszközei mellett ott látjuk a jelenkor fejlett berendezéseit. Óriási tehát a technológiai kontraszt, már csak ezért is megérte, hogy be tudtunk egy kicsit tekinteni a színfalak mögé, s így visszagondolva azt tudom mondani, hogy ezt nem csak nekünk, hanem mindenkinek érdemes lenne látni, tényleg nagy élmény, s egyben elgondolkodtató is. Nehéz helyzetek Együttesünk jobbszélsője, Miss Zoltán is elsősorban a gyár monumentalitását emelte ki, ám emellett azt is megjegyezte, hogy számtalan olyan izgalmas munkakört láttak, melyeket akár ki is próbálna egy ideig.
![]() A nem mindennapi körülmények fogták meg Nagy Kornélt, valamint Bali Richárdot is, akik először voltak a gyárban, ám mint azt elmondták, óriási élményt jelentett számukra a vasműs látogatás. - A csapat nagy részéhez hasonlóan, én is először voltam a vasműben, de nagyon örültem, hogy sikerült bejutnunk, ami – látva a biztonsági intézkedéseket – egyáltalán nem egyszerű. Kaptunk munkavédelmi sisakot is, ilyet is most hordtam először életemben, rengeteg új információval gazdagodtam, nagyon hasznos látogatás volt. Leginkább a meleghengerműben folyó munka nyert el a tetszésemet, valamint a többiek által már említett óriási méretek. Sok érdekességgel találkozhattunk, nagyon látványos volt a látogatás, ám az is biztos, hogy rettentő nehéz munkát végeznek a bent dolgozók – árulta el együttesünk válogatott irányítója. - A terület, a gyár nagysága lenyűgöző, tényleg egy városnyi "intézményről" van szó, vette át a szót Bali Richárd, aki szintén sok tapasztalattal gazdagodott a látogatás ideje alatt. "Történelemidézőnek is jó volt a túra, hiszen rengeteg, mai szemmel már nagyon régi eszközt láthattunk, meglepő volt látni, hogy még mindig ezekkel dolgoznak 2009-ben is. Elgondolkodtató ugyanakkor az, hogy milyen körülmények között dolgoznak az emberek, hiszen van olyan részleg, ahol a napfényt sem látják az ott dolgozók, akik szinte egytől-egyig nagyon kemény munkát végeznek, ám ezért minden megbecsülést megérdemelnek. Sz. T. |












